Komárom szabad királyi város ügyeinek intézését 1848-ig főbíró irányította. A polgármesteri tisztséget a városban belügyminiszteri rendelettel rendszeresítették 1848. május 4-én.

Polgármesterek:

1848 – 1852,  majd 1861-ben és 1867-ben – Amtman Jenő
1867 – 1875 – Pulay Kornél
1875 – 1899 – Tátray József
1899 – 1914 – Domány János
1914 – 1918 – Dr. F. Szabó Géza ( őt csehszlovák katonai városparancsnokok követték)
1920 – 1923 – Dr. Szijj Ferenc
1923 – 1935 – Csizmazia György – városbíró
1935 – 1938 június – Nagy Jenő – kormánybiztos
1938 június – 1939 július 15. – Fülöp Zsigmond – városbíró
1939 július – 1944 augusztus – Alapy Gáspár, az egyesített Komárom polgármestere
1945 – 1989 – a helyi közigazgatási bizottság elnöke, később helyi, majd városi nemzeti bizottság elnökei
1990 – 2002 – Pásztor István, mérnök
2002 - 2010 -  MUDr. Bastrnák Tibor

2011 - 2014 - MUDr. Anton Marek

2015 - 2018 -  Stubendek László, mérnök

Komárom polgármestereiről

    Komárom szabad királyi város ügyeinek intézését 1848-ig főbíró irányította. A polgármesteri tisztséget a városban belügyminiszteri rendelettel rendszeresítették 1848. május 4-én. Első polgármesterévé Amtman Jenőt választották (apja évtizedekig ült a főbírói székben), aki végzett jogászként előbb a város főügyésze, később országgyűlési követe, majd főjegyzője lett. A  polgármesteri tisztséget 1852 decemberéig töltötte be, rövid ideig még 1861-ben és 1867-ben is (a közbeeső időben az osztrák önkényuralom éveiben kinevezett biztosok irányították a várost). Őt követte 1867-ben Pulay Kornél, akit – miután 1875-ben országgyűlési képviselővé választották – Tátray József váltott fel a polgármesteri székben, őt pedig 1899-ben Domány János, aki 1914 tavaszáig állt a város élén, s a másfél évtized alatt sokat tett Komárom fejlesztéséért. Az említett három személy jogászként emelkedett a városi ranglétrán a polgármesterségig. 1914 – 1918 között dr. F. Szabó Géza, a Függetlenségi Párt jelöltje volt Komárom polgármester.
    Miután 1919. január 10-én a csehszlovák légionáriusok bevonultak Komáromba, a város irányítását katonai parancsnokok vették át. (előbb Edigio Maccaluso olasz ezredes, majd Gerges Bonnaud francia tiszt) 1920 – 1923 között pedig kinevezett polgármesterként dr. Szijj Ferenc. 1923-tól 1935-ig választott városbírója volt Komáromnak Csizmazia György szocialista vasesztergályos személyében. 1935-ben a város gazdálkodása csődbe ment, önkormányzatát feloszlatták és a Pozsonyi Országos Hivatal kormánybiztosaként Nagy Jenő bankigazgatót bízta meg a város vezetésével. 1938 júniusában az Egyesült Magyar Párt részéről Fülöp Zsigmond bankigazgatót, helytörténészt, közismert közéleti személyiséget választották meg Komárom városbírójává.
    1939. július 15-től az újraegyesített Komárom polgármester Alapy Gáspár Lett, aki korábban Dél-Komáromban volt aljegyző, főjegyző, helyettes polgármester, majd polgármester. Őt a nyilasok küldték a halálba 1944 őszén (1945. február 5-én halt meg).
    A másodi világháború utáni évtizedekben egészen 1990-ig nem volt valódi önkormányzata és polgármestere Komáromnak. A rendszerváltás utáni első helyhatósági választások eredményeképp Pásztor István mérnök lett a város polgármestere, akit 2002-ben doktor Bastrnák Tibor követett a polgármesteri székben, aki 2 cikluson keresztül volt a város élén. Őt 2011-ben doktor Anton Marek követte, akit 2015-ben Stubendek László mérnök váltott le.

    Egykor a hivatalba lépő polgármester a Szent András templomban összesereglett komáromiak előtt a következő esküt mondta el:
Én ........ esküszöm az egy élő Istenre, a Boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire, hogy polgármesteri tisztemet a hazai alkotmányhoz és törvényekhez híven viselni, körömhöz tartozó minden kötelességemet a törvény által rendelt időben és módon pontosan teljesíteni fogom, törvénytelen parancsok és végrehajtások sikeresítésére segédkezeket nem nyújtandok, a város községe és minden néposztály jogait tiszteletben tartandom, sőt amennyiben rajtam áll, bármilyen háborgatás ellen oltalmazandom.
                                                                                                                                                                                                Mácza  Mihály